traveling is a story and I am a story-teller

Úti Sztorik

Ebben mások az olaszok

kulturális sokkot kaptam

2015. szeptember 07. - Úti Sztorik

Annak ellenére, hogy még csak öt napja vagyok Trentoban, máris felfedeztem néhány bizarr dolgot, amiben az olaszok mások, mint mi. Néhány dologról cikkeznek más honlapokon is, de van, amiről eddig nem szólt a fáma…

1. A buszról középen kell leszállni
Magyarországon – elvileg – a busz elején szállsz arra fel, és a többi ajtón pedig le. A valóságban persze mindenki tudja, hogy ez úgy működik, hogy mindenki mindenhol minden irányba száll. Ennek a fejetlenség ellenére megvan az az előnye, hogyha az első ajtós rendszer valóban élesben működne, akkor az életképtelen népek biztos nem mennének hátra, így a busz hátsó fele kongna az ürességtől.
Nos, Olaszországban, legalábbis az északi részén ezt úgy oldották meg, hogy elől és hátul szállhatsz fel a buszra, középen pedig le. Más irány pedig nincs, amikor tudatlan bakfisként a hátsó ajtón akartam távozni, könyörtelenül csukva hagyták előttem. Az egyik ismerősöm megígérte, hogy elmagyarázza, miért van ez így, de aztán nem került rá sor. Tök mindegy, mindenképp furcsa.
Negyven kuka, hatvan funkció
2. Van mindenféle szelektív kuka
De úgy mindenhol. Nagyon ritka az olyan, hogy nincs, néhány utcán csak, de a lakásokban és az irodákban csak szelektíven lehet gyűjteni a szemetet (ezt annak a számlájára írom, hogy Trento nagyon észak). A színkódjuk persze tök más, mint a miénk (a kék például a műanyag, nem a papír, de legalább a barna itt is a lebomló, természetes cuccokat takarja, a sárga ellenben a „dirty” dolgokat, amiket nem tudsz újrahasznosításra besorolni). Mindig totál zavarban is vagyok, hogy mit hova érdemes dobni, hiszen nálunk kb. az működik, hogy a tejes dobozt a papírhoz, a kólás palackot meg a műanyaghoz. De például mi a helyzet a papírzsepibe csomagolt rágóval? (Egyelőre az „a táskámba rejtem, majd utcai kukába dobom”-taktikával élek, míg minden világos nem lesz.)
3. A lámpakapcsolók azt hiszik, Ausztráliában vannak
A fel a le. A le meg a fel. Nem is értem, miért zavarodok meg mindig. Ha felnyomom a kallantyút, nincs többé fény, tiszta sor. Pár hónap, és hozzászokom.

 

Szerintem ezt még a lámpák sem értik
4. A szolgáltatásban és különböző hatalmi szerveknél dolgozó emberek kedvesek
Magyarországon bemész a bankba, és mindenki siet meg ideges. Olaszországban bemész a bankba, mindenki kedves és nyugodt. Ehhez persze az is hozzájárul, hogy alig van sor (talán, mert Trento viszonylag kisváros?), és persze ott a szieszta. Ennek ellenére igaz a bankra, a könyvtárra, az autóbusz állomásra, és arra a helyre is, ahol a fiscal code-odat kapod meg. (A fiscal code kb. olyan, mint az olasz személyi kártya, kivéve, hogy egy szám kép nélkül.)
5. A sofőrök átengednek az úttesten
Ahhoz képest, hogy azt mondják, az olaszok agresszívan vezetnek, a sofőrök kedvesek. Eddig mindig egy vagy maximum két autót kellett kivárnom, és már át is engedtek az úttesten. Persze lehet, hogy ez megint csak Trento kisváros voltára írható.

+1. Különböző konnektorok vannak
Oké, ez annyira nem lepett meg, mindenki felkészített rá. De arra nem, hogy egy szobán és pár méteren belül is ennyire változatos a felhozatal.

A bejegyzés trackback címe:

https://utisztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr7713527529

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.