traveling is a story and I am a story-teller

Úti Sztorik

EVS

Ezzel jutottam Olaszországba. Egy évre. Tök ingyen.

2015. október 30. - Úti Sztorik

Egy ideje már biztosan gondolkozol azon, mégis mi a túrót keresek és csinálok én Olaszországban, mikor éppen nem szép tájakról posztolok képet az Instára vagy az olaszokról osztom az észt, szóval most megírom.

Az EVS
Nos, a helyzet az, hogy az EVS-sen keresztül mulatom itt az időt. Hogy mi az az EVS? European Volunteering Service, azaz európai önkéntes szervezet vagy valami hasonló magyarul. Az EVS az EU egyik mobilitási programja, meg egyéb blabla, amit elolvashatsz a hivatalos honlapján. Én azért döntöttem úgy, hogy kipróbálom, mert ez egy visszautasíthatatlan ajánlat, ha a) fiatal vagy, és huzamosabb ideig szeretnél külföldön élni, de viszonylag nagy biztonságban és elrendezett környezetben, esetleg b) éppen befejezted a tanulmányaidat, és nem tudod, mi szeretnél lenni, ha „nagy” leszel vagy c) úgy érzed, változásra van szükséged, sőt, ne adj Isten, d) a szociális munkának van valamilyen ága, amely nagyon érdekel, és amiben részt véve szeretnéd jobbá tenni a világot.
Nekem a fentiek kombinációja adta a motivációmat, egy kis nem férek a bőrömbe érzéssel vegyítve, amit az okozott, hogy egy időben nem szerettem a bőrömben lenni. (Ironikus módon, mivel ez az egész jelentkezéses folyamat az EVS-nél eléggé hosszú tud lenni, pont akkor állt helyre minden, mikor el kellett hagynom a „bőrömet”. Az élet már csak ilyen.)
Az önkéntes-szervezésem
Sokféle önkéntes létezik. Van, aki hátrányos helyzetűeknek segít, van, aki menekültekkel foglalkozik, megint más az idősek mindennapjait teszi szebbé vagy éppen gyerekeknek talál ki játékokat. Nos, én nem ilyen vagyok. 
Itt éppen azt mutatom, hogy honnan jöttem,
és közben úgy viselkedem, mint egy felnőtt.
Csak ez utóbbi nem látszik.
Én egy kis szervezetnek segítek a kommunikációs és egyéb ügyeiben. A szervezet neve InCo (interkulturalitás és kommunikáció), ahol négy kedves és elfoglalt nő segít azoknak a fiataloknak, akiket érdekelnek a mobilitási programok. Az InCo foglalkozik az EVS-sel és még egy önkéntes programmal, az MTV-vel; asszisztál a (majdani) au paireknek; cserediákprogramokat bonyolít le, és más önkéntes szervezetek programjaiba is besegít. Éppen ezért van az, hogy én és az önkéntes társam, S., beleláthatunk egy kicsit mindenbe. Segítettem már a promócióban[1], meetingeken[2], gyártottam posztert, szórólapot, videót[3], becsatlakoztam más szervezetek munkájába például játékok szervezésével[4]vagy fényképek készítésével, hamarosan pedig egy interkulturális uzsonnát tartok majd egy ukrán lánnyal vállvetve, valamint élőkönyv leszek egy vásáron, elmesélve az érdeklődőknek, mi a fenét is keresek itt (még nincs címem, ami elég kínos). 
Szóval, eléggé változatos tud lenni ez a meló, bár néha vannak üresjáratok és csendes napok a számítógép előtt, amikor csak a Facebook oldalunkat kell kezelnem, de megint máskor meg három megbeszélésen kéne lennem egyszerre. Amit nagyon szeretek, hogy egyre több kreatív (és kocka:D) feladatot kapok, valamint mivel az InCo-nak sok más szervezettel van kapcsolata, változatos projektekben vehetek részt, és ami még fontosabb szociális szempontból: sok-sok önkéntest megismerhetek. Hasznos, ha az ember bulizni akar!

 

Nekik például elutazás előtti trainingjük volt.
Kivéve a balszélső nőt, aki az egyik főnököm,
valamint a jobbszélsőt, aki én vagyok.
A generációs ház
Emellett az öreg néniknek is be kell segítenem. Egy generációs házban lakok, ami azt jelenti, hogy az alattam lévő alsó két szinten idős nénik élnek egyfajta öregek otthonában, nekem meg heti egyszer két órára le kell caplatnom hozzájuk, és szórakoztatni őket. Kivéve, hogy ez eddig nem nagyon történt meg, mert az első két hónapban non parlo italiano molto bene, és emiatt az egyetlen idős néni, akinek társasághiánya van péntekenként, azonnal leírt engem. Szóval azóta keresztrejtvényeket másolok át óriásivá, hogy valamikor majd játszanak velük, és a gondozóikkal beszélgetek néhány mondatot (olaszul, szóval nem valami gördülékenyen).
Amúgy egy átlagos hetem így néz ki:
  • hétfő délelőtt szabad vagyok, délután kettőtől ötig pedig az irodában húzom az igát,
  • kedden, szerdán és csütörtökön kilenctől ötig dolgozom, öttől majdnem hétig pedig olaszórám van,
  • pénteken pedig délelőtt dolgozom egyig, majd hazajövök, hogy négytől hatig az alattunk élő öreg nénikkel ne legyek,
  • a szombat és a vasárnap pedig elvileg szabad, néha pedig rugalmas. :)
Kivéve, amikor tök másképp néz ki, például ezen a héten, amikor:
  • hétfő este volt olaszom, mert áttették,
  •  kedden ellógtam az olaszt, mert tróger vagyok és nem tanultunk újat[5],
  • szerdán szabad napom volt, amit Veronában töltöttem,
  • ma nem voltam az öreg nénikkel, mivel egy meetingen kell hamarosan lennem helyette,
  • szombat délelőtt pedig egy trainingen leszek, ahol videóvágást tanulok majd, amely egy olyan projekthez kell, amibe besegítek a közeljövőben.
Szóval, eléggé változatos itt az életem, még akkor is, ha csak a „munkát” nézzük. Szerencsére! :)



[1] Igen, beszédet mondtam. Igen, olaszul. Igen, néha visszaváltottam angolra, de még csak alig két hónapja vagyok itt, jó?
[2] Különböző trainingeket tartunk azoknak, akik elmennek önkénteskedni vagy épp visszatérnek a projekt után
[3]Csak egyperces volt, de elég menő! :D
[4]Oké, eddig csak egy játék volt, de lesz majd több is.
[5] Bár nem beszélek olaszul, eléggé sokat megértek, csak az agyam blokkol le, hála annak, hogy a gyors és választékos dumáláshoz szoktattam. Igen, a szleng is egy választás! :D

A bejegyzés trackback címe:

https://utisztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr1013527513

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.