traveling is a story and I am a story-teller

Úti Sztorik

Milano

Nagy városban sok szép hely elfér

2015. december 02. - Úti Sztorik

Milano az a fajta város, ahol a sok autó és nem kifejezetten szép utca között aranyat találsz. (Néha szó szerint, ha már ott csoportosulnak a világmárkák.) Íme, az „ezt mindenképp látnod kell!” lista.

Ahol a felhők között jársz

Oké, szinte sablonos rögtön a Duomoval, azaz a dómmal indítani a felsorolást, de el kell ismernem, csodaszép. Az egyik leghatalmasabb templom, amit valaha láttam, belül fehér derengéssel és olyan alaposan kidolgozott üvegablakokkal, hogy a Biblia különböző jelenetei szinte táncra perdülnek, ha rájuk nézel. Arról nem is beszélve, hogy milyen, amikor a tetején vagy: ahogy a gyönyörű szobrok, ívek és vízköpők között flangálsz, A párizsi Notre-Dame és annak tökéletesebb változata, A Notre-dame-i toronyőr jár a fejedben, és arra gondolsz, nem is volt olyan rossz sorsa ennek a Quasimodónak. Pláne abban a verzióban, amelyikben a vízköpők énekeltek. (Arról nem is beszélve, hogy a Duomóhoz tartozó múzeumban is sok érdekes szobrot láthatsz. Megdöbbentően sokat.)


 
A temető, ami olyan, mint egy múzeum
Vagy egy csodaszép park. Erre gondolhatsz, amikor a Cimitero Monumentale hatalmas épületéből lepillantasz a több száz méteren elterjedő, izgalmas temetőre. Klasszikus szobrok, bibliai és kulturális utalások, obeliszkek, számtalan érdekes és egyedi koncepció egy-egy sírhoz kapcsolva. A sírokat nézve gyakran úgy érzed, már-már ismered azt az embert, aki benne fekszik, de legalábbis élete történetének egy szeletét. Ráadásul mindez egy szép, őszi napon nem is creepy.


 
Futurisztikus utópia
Pont ilyen Milano modern része, amire a központi vasútállomásról a temetőbe sétálva akadhatsz rá. Ahogy körbenézel a főképp üvegből, fémből és betonból álló modern terecskén, amit egy szökőkút és egy vicces csöves játék díszít (ha beleszólsz a csőbe, a másik szinte valaki meghallhatja, mit mondasz), és ahol mosolygó, boldog emberek sétálnak a gyerekeikkel, arra gondolsz, vagy mindenki be van szívva, vagy ilyen lehet a futurisztikus utópia. A maga módján lenyűgöző.

 

 
Velence mindenhol
Velencéhez hasonlítják Navaglit, a csatorna-negyedet, ahol egy kis patakot követve hangulatos olasz kis házak között sétálhatsz (amik amúgy nem igazán jellemzik Milanót), beülhetsz egy hangulatos étterembe (ha van rá pénzed), vagy rábukkanhatsz a stratégiailag kiválóan elhelyezett képregény boltra (Olaszországban imádják a képregény boltokat). Kifejezetten ajánlom így karácsony környékén, kivilágítva igazán hangulatos!

 

Abszolút káosz. Vasember Yodával a fején, Micimackóval a kezében 
egy Star warsos táskát tart.


 
Kastély kerttel
Ez a nem valami fantáziadús alcím a milánói Castellót takarja, amelynek a kertje egészen a Diadalívig vezet. A Castello nagyon hangulatos és meglepően üres estefelé, ilyenkor is érdemes elmenni oda, hogy turistatömeg-mentes pillanataidban arra gondolj, milyen menő lenne itt lakni vagy bentlakásos iskolává alakítani, és itt tanulni (már Sötét Varázslatok Kivédését meg ehhez hasonló dolgokat). Nappal pedig a kertje bűvölhet el, ősszel az ezernyi színével és a kedves vizeivel.

 

 
Kert kastély nélkül

Persze van másik parkja is Milanónak. Közel a Stazione Centráléhoz (azaz a központi vasútállomáshoz) találod a Repubblicát, amely tökéletes arra, hogy összeszedd a gondolataidat a nagy Milano-túra előtt, és elcsodálkozz azon, hogy kerül ide egy adag szikla a tetején egy szoborral.

 
A vásárló negyed
A futurisztikus utópiához hasonlóan ez is beszívott környék, csak ez az a fajta, ahol már az utcán szól a zene, nemcsak a boltokban, és az előtted sétáló metroszexuális férfiak leöltöznek téged a pályáról. Én mondom, bizarr érzés. 
Swarovski pingvin!!!
Museo Novecento
Na, ez viszont nem. Nem, nem, nem, nem. Meglepően unalmas, és azontúl, hogy az ember vicces selfie-ket készíthet itt (valamint megtaláltam, milyenre fogom festeni a falam, ha saját lakásom lesz), nem igazán adott semmit. A képek többsége olyan unalmas, hogy elalszol. (De legalább 25 év alatt ingyenes.)
Ilyen lesz a falam.
Amíg egy igazi könyvespolc ki nem takarja.

A bejegyzés trackback címe:

https://utisztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr5813527501

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.