traveling is a story and I am a story-teller

Úti Sztorik

Genova és a Cinque terre

a hipster és a valamiért híresen gyönyörű

2016. augusztus 16. - Úti Sztorik

Pont ennyi benyomásom volt Genováról és a Cinque terréről azalatt a két és fél nap alatt, amelyet a környéken töltöttem. Na meg a tömeg!


A hipsterváros: Genova 
Genovában tényleg csak a legfontosabbakat csináltam: ettem, ittam és döglődtem a tengerparton. Annyit ezalatt a másfél nap alatt sikerült levennem, hogy a kicsit kaotikusan beépített, domboldalra „felfutó” olasz város kiváló hipster-lelőhely.

Enni például egy őrültre vett pubba ültünk be, ahol robogó díszíti a falat (mi más, ha egyszer Olaszban vagyunk?), sörről szóló szépüzenetet firkantottak a pult felé, a Mojitót sörrel szolgálják és a WC-ben arra figyelmeztetnek, hogy:
"Kérlek, ne húzz le egészségügyi betétet, papírtörölközőt, rágót, öreg mobilt, ki nem fizetett számlát, kéretlen levelet, az exed pulcsiját, reményeket, álmokat és aranyhalat ezen a WC-n!"
a falat pedig különböző típusú, extrém történeteket sejtető, budikról szóló képek díszítik.

 


A tengerparti sétány hangulata is egy szóval írható le esténként: izgalmas. Ott korzóznak, beszélgetnek és nevetnek az emberek, amit a pénzre vágyó fiatalok ki is használnak: minden második kétszáz méteren mutatványosok gyűjtenek akrobatikus mutatványokat vagy egyszerűen agymenéseket tolva.

Genova amúgy elvileg a fürdőzésre is alkalmas, bár a hagyományos értelemben vett strandot fájóan nélkülözi: ha kibuszozol a város szélére, felfedezheted, hogy sziklás partja van, árnyék nélkül, de legalább a víz szép. (Kivéve délután, amikor valami felzavarja.) 



Soha többet augusztusban: Cinque terre
Cinque terrének hívják Olaszország öt kis tengerparti faluját, amelyek szépségükről és a környéken található nemzeti parkról híresek. Már hónapok óta evett a fene, hogy eljussak oda, és lesétáljam mind az ötöt. Augusztus lévén lejjebb adtam az elvárásaimból: úgy döntöttem, elég egy séta, mivel amúgy csak meghalnék a melegtől (valószínűleg azért, mert az útitársam dühében megölne), a többi helyet pedig abszolút be lehet vonatozni.

Rossz ötlet volt.

Augusztusban az öt gyönyörű városkát annyira ellepik a turisták, hogy lépni is alig lehet, több az ember, mint a Szigeten, és annyira be akarnak tolakodni mindenhova, mintha ingyen iPhone-t osztogatnának. Ez az élmény a meleggel kombinálva annyit levett a városok hangulatából, hogy már-már kifejezetten csúnyának láttam őket.

Viszont, amikor végre eljutottunk oda, hogy ahelyett, hogy fejetlen csirke módra keringünk a városkák között, sétálunk egyet a hegyekben Vernazza és Monterosso között (igen, nagyon meleg volt), lenyugodtam, és megláttam Cinque terre szépségét. Nem mondom, hogy ehhez foghatót még nem láttam, de elhiszem, hogy tavasszal vagy ősszel túrázva igazi élmény azoknak, akik szeretnek a természetben csatangolni. Zöldellő bokrok, rejtőzködő kis patakok, eszméletlen kilátás a tengerre, ráadásul a kis városkákból távolról csak az látszik, hogy szépek, az nem, hogy mennyi ott az ember…

 

"Úristen! Valami kinőtt a fejemből!"

A bejegyzés trackback címe:

https://utisztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr6613527405

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.