A négyes-hatos kész szociológiai tanulmány. Tegnap például egy idősebb nő adott elő komikus elemekkel megtűzdelt monodrámát, amellyel a társadalmi életre reflektált.

In 2017 I was living in the capital of Belgium and the EU. Here I got to know a totally different and mainly unknown world: the world of people with learning disabilities. I would like to share some funny stories of my experiences as a volunteer of l’Arche.

2017 februárjától tíz hónapot töltöttem el az EU és Belgium fővárosában, ahol beleláttam egy teljesen új világba, amely az értelmileg akadályozottaké. Erről szeretnék most néhány történetet lepötyögni neked. Szerezz be hozzá egy jó kis belga sört, ha tudsz, úgy még jobban csúszik! ;)

Előző év februártól decemberig éltem az EU fővárosában. Itt egy olyan küldetést vállaltam magamra, amelytől legtöbben megijednek, sokan „nemesnek, de nagyon nehéznek” gondolják, és csak kevesen mondták azt, hogy ők is kipróbálnák. Pedig egy nagyon különleges és tanulságos világba csöppenhettem bele.

I was living in the capital of the European Union from February until December. I had kind of a mission. I mission which made some people frightened, many of them thought that “it is really noble to do, but it must be tough”, and just a few persons told me that they could do the same. But, I had a really special experience there. I lived with mentally challenged people.

Münchenbe idén ősszel már harmadszor sodort el az élet, ezúttal két kint élő barátomat látogattam meg. Az ott töltött három napban így nemcsak a várost néztem meg, hanem kicsit az ottani életbe is betekintést nyerhettem.

Vendégcikk! Lor írása következik, aki München utcáit fedezte fel. 

Frankfurt, Heidelberg, Mainz, Pforzheim, Stuttgart és Wiesbaden… Két közeli ismerősömet meglátogatva Délnyugat-Németországot járhattam be, általános képet nyerve az ország ezen részéről.

Kicsi, de gazdag – többnyire ennyit tudunk Luxembourgról. A Nyíregyháza nagyságú város azonban tele van kincsekkel. Mindenképpen érdemes felkeresni, hogy beleszerethess a festői tájba, a középkori hangulatba vagy a világháborús történelem maradványaiba!

Bár egy barátomat látogattam meg Franciaországban, hétköznap neki dolgoznia kellett, így egyedül csatangoltam a fővárosban. Igen, ez még nem számít teljes értékű egyedüli útnak, hiszen mindig volt kihez „hazamennem” este, ráadásul, ha komolyabb bajom lett volna, ő biztosan segít. Ennek ellenére néhány apróságot már most megtudtam magamról.

Pontosan értem, miért szeretik egyesek Párizst. És pontosan értem, miért utálják megint mások. Ez a város tele van egymással összefonódó ellentmondásokkal: évszázados történelemmel, a turisztikai kizsákmányolás modernkori megfelelőivel, a hömpölygő embertömeghez pedig néhol „tipikus francia dalok” adják a zenei aláfestést, megint máshol pedig dühös morgások. Négy nap benyomásai következnek.