Az Európai Unió Parlamentjét érdemes felkeresni, ha egy kis EU-s hangulatra vágysz annak a fővárosában járva. Az Európai Parlament üléstermét látogatni lehet, az épület mögött pedig egyfajta, modern hangulatú európai negyed található az ingyenes Parlamentárium nevű, informatív, na meg baromi hosszú EU-múzeummal.

 

A bíróság épülete ritka szép, még akkor is, ha most éppen felállványozták. Érdemes bemenni, mivel egyszerű, mégis gyönyörű az épület márvány belseje. Ha pedig az ember megunta a fehér-szürke falakat, a Palais de Justice előtt lenézhet a város alacsonyabbik részére, és egy ingyenes üveglifttel le is szállhat oda. (Extra tipp: lent található a Melting pot nevű kilós turi, ahol néha aranyat találhat az ember!)


Royal Palace és Parc

A királyi palotát is érdemes meglátogatni, még akkor is a királyi család igazából már a sokkal zártabb laekeni Royal Palace lakik. A palota igazán szép, és július végétől szeptember elejéig ingyen látogatható. Ha pedig elfáradsz, a mellette lévő nemes egyszerűséggel Parcnak nevezett parkban lepihenhetsz egy kicsit (és a lelkes futókat nézve bűntudatot érezhetsz minden megevett hasábburgonya miatt).

 

A múzeumok parkja ez a hely, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a városra. Az azonban nem mindegy, melyik oldalon mész fel és jössz le: érdemes mindkettő részét felfedezni, és hol a romantikus fasorok között, hol a nap formájú, órában gyönyörködve sétálni. Itt van a Királyi Könyvtár, és ennek közelében található a MIM, azaz a hangszermúzeum; a Szépművészeti múzeum a Magritte-kiállítással; valamint a királyi palota és kert.

A Katedrális Brüsszel egyik legszebb épülete. Tipikus brüsszeli dolog, hogy az előtte lévő kicsiny zöldterületet is parkosították, így bár forgalmas utak között található, az ember nyugodtan beleülhet az egyik kényelmes fanyugágyba, és gyönyörködhet az épület azon részében, amit lát az előtte álló fáktól.

Mindenki tudja, hogy Brüsszel egyik híressége és jelképe a Manneken Pis, azaz a pisilő kisfiú. A kisfiúról számtalan legenda kering: az egyik szerint például azt fiatal királyt testesíti meg, aki egy háború során körülbelül kétéves korában saját pisijével űzte el az ellenséget. Vannak ennél valószerűbb mondák is a szobor keletkezéséről: állítólag egy időben súlyos hiány lépett fel egy, a bőrművelés számára nélkülözhetetlen alapanyagból. Azonban a pisiben pontosan ugyanaz az anyag található, mint ez a cucc[1], és a város gyerekei sorban járták és pisilték a bőrkészítők műhelyét, hogy segítsenek. (Vagyis, ha jól emlékszem, pénzt azért kértek érte.) Állítólag ezen borzalmas időszak után hálából emelték a bőrkészítők a szobrot.

Illetve, pottyantották oda, mivel nem egy nagy szoborról van szó, ráadásul nem is az eredeti, 1600-as évekbeli áll az utcán. Azt a városról szóló múzeumba szállították át, a mostanit csak 1965-ben készítették. Szóval, bármennyire is híres, annyira nem nagy szám, kiváltképp, amikor ruha van rajta, és nem is látni a 61 centis fiúcskát. Hogyha viszont mindenképpen érdekel, érdemes felkeresni az összes pisilő szobrot a városban: a fiúnak van egy lánypárja is, Jeanneke Pis, illetve egy kutyája, Het Zinneke.

A brüsszeli főtér messze az egyik legszebb része a városnak. Nem véletlen, hogy napközben selfie stick-kel forgolódó turistákkal van tele, akik a legjobb szögben próbálják lefotózni a fejüket és a mögöttük lévő óriási épületeket. (Igen nehéz az egész Városházát beleszuszakolni egy képbe.) Éjjel sokkal hangulatosabb a tér, legalábbis, amikor jó az idő: ilyenkor a helyi fiatalok és turisták jönnek ki, és padok híján a földre ülnek egy-két sörösüveggel a kezükben hajnalig beszélgetve.

A Grand Place-on lévő épületek amúgy annyira gyönyörűek, hogy nem tudom elhinni, hogy eredetileg céhházak voltak, olyan társaságoknak helyet adva, mint a pékek, a bútorasztalosok vagy a zsírkereskedők csoportja!

 

Bourse / Beurs 

Az egyik kedvenc részem a belvárosban a régi Tőzsde épülete, vagyis inkább az előtte lévő tér, mivel maga az épület nem annyira nagy cucc. Érdemes azonban körbejárni: mellette található az érdekes Saint Nicholas templom, aminek az oldalában kis boltok láthatók; néhány étterem például a hasábburgonyájáról híres Fritland, ahova kajaidőben és igazán éhesen nem érdemes menni, mert hosszabb lesz a sor, mint a türelmed; előtte pedig a Place de la Bourse, ahol esténként utcai énekesek produkálják magukat elég sok nézőt odacsalogatva.

 

Egy igazán hangulatos sétával közelítheted meg a parkon keresztül a város bazilikáját, amely jellegzetes, kékes kupoláival a város másik végéből is látható. Az épület belseje is impozáns, és bár az 5 eurós kupolába még nem mentem fel, a képek alapján a kilátás is lélegzetelállító. 

A laekeni temető funkciójával ellenére magával ragadó. A sírok között minduntalan előbukkannak olyan nyughelyek, amelyekhez valamilyen szobrot készítettek (legutoljára Milánóban láttam ilyet), így egyfajta történetet mesél el majdnem mindegyik sír. (A történetek nagy részében az esztétika győz a realitás felett, és fiatal, gyönyörű nőként ábrázolt kilencven éves nénik várják hűen a(z újra-)találkozást immár halott férjükkel.) Ráadásul a temető mellett található Laeken hatalmas Notre-Dame-ja, amelyért szintén megéri elhagyni Brüsszel belvárosi részét.

Senki sem felejtkezhet el a város nagyobbik jelképéről, a kilenc gömbből álló, atomot jelképező létesítményről, amelyet az 1958-as Világkiállításra építettek meg, az akkor jellemző optimista, technológiára épülő jövőképre utalva. Az Atomiumot eredetileg le akarták bontani a Világkiállítás után, de annyira megtetszett a népeknek, hogy kiharcolták a megtartását, így az több mint ötven évvel később is áll. 

Brüsszel egy, a belga kultúrára jellemző módon tüntette el hibáit: csúnya, üres falaira képregény jeleneteket festettek, ikonikus szereplőkkel. A belvárosban sétálva szinte bárhol előbukkanhat ilyen alkotás, de Laekenben is találhatsz párat. A képeket igyekeztek úgy megtervezni, hogy azok „beleolvadjanak” a környezetükbe: van, ahol a környező épületek jelennek meg a képen (Kinky&Cosy), sőt van, amely azokat egészíti ki, mintha az utca része lenne (Odilon Verjus).