Hatalmas parkok, kicsi, cuki óváros, szép klasszikus épületek, szocreál förmedvények, csillogó felhőkarcolók és persze Sztálin középső ujja… Még nem láttam annyira eklektikus várost, mint Varsó.
Sok városban érezhetően jelen van a múlt, de talán egyikben sem annyira domináns maga a történelem, mint Varsóban. Az ember egyetlen utcán sem tud anélkül végigmenni, hogy ne érezné meg a változás szelét, és venné észre azt, hogy a történelem mennyire erőteljes lenyomatot hagyott a látképen. A II. világháború tragikus eseményei egy erőteljes történelmi színteret tettek a földdel szinte majdnem egyenlővé; néhány helyen fennmaradtak a régi épületek, megint máshol korhűen igyekeztek visszaépíteni azokat, de sok olyan hely is van, ahol a veszteség zöld területeknek vagy éppen szocreál kreálmányoknak adott helyet, egy idő után pedig a felhőkarcolók kék eget visszatükröző ablakai is felbukkantak.
Történelem-központúság felsőfokon
Veszteségeik miatt a lengyelek életében központi szerepet kap az emlékezés. Varsóban egy helyi barátomat látogattam meg, aki egyrészt nagyszerű turistavezető volt, mivel szinte mindenhol be tudott számolni egy-egy történelmi eseményről, másrészt maga is elismerte, hogy a lengyelek imádnak a történelmükről beszélni (azon belül is eléggé specifikusan arról, hogy miért is mártírok ők). Ez a történelem- és kultúratisztelet mindennapi életben is megmutatkozik attól a fantasztikus rendszertől kezdve, hogy a múzeumokba hetente ingyenes a belépés; azokig a padokig, amelyek Chopin műveit játsszák szerte a városban.
A nagy történelmi múzeumok közül én a lengyel zsidók történetét töviről hegyire elmesélő POLIN múzeumot[1] és a varsói felkelést bemutató The Warsaw Rising múzeumot[2] jártam be. A POLIN elképesztően részletgazdag. Attól a pillanattól kezdve, hogy az első zsidó megkörnyékezte a területet egészen a közelmúltig szinte mindent bemutatnak. Megtudhatjuk, hogy milyen volt egy igazi zsidó esküvő; ráébredhetünk arra, hogy nem akarunk zsidó nők lenni a múltban (őket a családon belüli és a társadalmi elvárások két irányból nyomták és nem is kicsit); és természetesen sok mindent megtudhatunk a II. világháború időszakáról is. Egyszerűen annyira sok az infó, hogy nincs lehetőség mindent feldolgozni.
A varsói felkelésről szóló múzeum egy hatalmas nagy kavalkád, ahol gond nélkül eltévedtem (többször is), és emiatt azóta sem tudom, pontosan mi történt és mikor, mert egyszerűen elvesztem térben és időben, és a múzeum berendezői nem adtak elég támpontot ahhoz, hogy a látogató úgy keveredjen ki ebből az egészből, hogy felfogja, mi történt. Rosszul strukturált múzeum, amit akkor érdemes megnézni, ha ingyen van (azaz minden vasárnap). A múzeum javára írható azonban, hogy helyenként igazán nyersen mutatja meg a múltat. Bemutatték például azokat a 14-15 éves cserkész gyerekeket, akik akcióban vesztették el az életüket; sokkoló képeket villantottak fel egy kútban, amelybe nézve majdnem elhánytam magam a sok szörnyűségtől, ami megtörtént; a lerombolt Varsó apokaliptikus látképét pedig 3D-ben tárták elénk. Ezek mind olyan dolgok, amik mellett Varsóban nem lehet elmenni, és nem is érdemes.
Sztálin középső ujját akarva sem tévesztheti el az ember. A helyiek így nevezték el a Kultúra és Tudomány Palotáját, azt az épületet, amely a felhőkarcolók alakját és magasságát szocialista jegyekkel ötvöző stílusával Varsó-szerte kitűnik. A több mint 230 méteres épületet Sztálin ajándékozta a városnak – formája és története miatt nyerte el a megtisztelő „Sztálin középső ujja” becenevet a helyiektől.
A nagy rombolás nem ölte ki a szépet
Az egyik kedvenc helyem a Łazienki Park, ahol régi királyi paloták és fürdőházak rejtőznek zöld, árnyas fák és virágzó tulipánok között. Az épületekben nagyrészt gyönyörű termek, berendezési tárgyak és ruhák találhatók, az egyikben pedig ideiglenes magyar-lengyel barátságot bemutató történelmi kiállításra bukkantunk, ahol a feliratokat a két nemzet nyelvén, nem pedig angolul tették ki – magyar-lengyel barátokként ez igazán kellemes meglepetés volt.
Rejtett zöld terület a BUW, azaz az egyetemi könyvtár tetőterasza is, amelyet parkosítottak. Bennem teljesen szürreális érzést keltett a hely; az épület teteje nagyrészt vasból és üvegből készült, és ezt a jól láthatóan emberek által készített, mesterséges konstrukciót nőtte be aztán a zöld – olyan volt, mintha poszt-apokaliptikus környezetbe csöppentem volna, ahol az emberiség kihalt, és a természet visszavette jogos helyét. Közben pedig 360 fokos szögben Varsót látni. Utánozhatatlan.
Poszt-apokaliptikus hangulat: a BUW tetőkertje
Ez nem az a Prága
Praga-negyednek hívják Varsó egyik felfutóban lévő, de amúgy hírhedt részét, és nem azért, mert Közép-Kelet Európa kis ékszerdobozára hasonlít. A neve azt jelenti, hogy „felégetni”, és arra utal, hogyan szerezték meg az 1400-as években ezt a területet az erdőtől… Manapság Praga tele van ellentmondásokkal. Elvileg ez a város leghírhedtebb része, ahol régen komoly alkoholproblémával küszködtek az emberek, közben viszont élet is volt, mindennap zenészek járták az utcákat. Manapság nagyon sok itt a szegény, viszont beindult egy folyamat, és alterkávézók, bioboltok, luxus turkálók jelentek itt meg, a bérleti árak pedig elkezdtek felkúszni. A növekvő árakat viszont a lakók nem tudják majd megfizetni, ami komoly gondokhoz vezethet.
A pragai utcazenészek
Modern művészet: alumíniummal bevont ház Pragában
A szépség és a romos
Kulináris élvezetek
Vegetáriánusként nem gondoltam, hogy sok mindent nyújthat nekem a lengyel konyha, de szerencsére nagyot tévedtem. Ettem például vega pierogit, ami egyszerűen csodás volt, zapiekankát, ami gyakorlatilag a lengyel melegszendvics (gombaalapra raknak mindenféle ehető cuccot és sajtot a tetejére), céklalevest, töltött lengyel fánkot, azaz pączkit (aminek egy kicsit könnyebb a tésztája, mint az itthon kapható fánkoknak és a klasszikus változata rózsa ízű) – egyszóval mindent, ami egészségtelen, hizlal és finom.
Ha itt jártok, mindenképpen érdemes beülni:
- egy tejbárba (pl. a Bar Prasowy-ba), ahol finomat ehettek olcsón;
- a Karmello csokoládéboltba, ahol isteni a forró csoki;
- a Polyester bárba, ahol nagyon kedves a csapos és fura, szirupos forraltsört lehet inni (finomabb, mint ahogy hangzik!);
- a Zapiexy-be a Widok utcában, ahol finom lengyel melegszendvicset lehet kapni;
- és a Zapiecek-be, ahol a nagyon jó a pierogi ellensúlyozza a fura kiszolgálólányokat.
Varsóról a gazdag történelme, az eklektikus volta, a jellegzetes hangulata miatt még oldalakat tudnék írni. Bár nem ez Európa legszebb városa, izgalmas felfedezni minden utcáját és azokat a történeteket, amiket átéltek ezek a helyek. Ráadásul nem is drága a város, sőt egy hajszálnyit mintha olcsóbb lenne, mint Budapest.
Szóval... megvetted már a jegyed?
*******
