A négyes-hatos kész szociológiai tanulmány. Tegnap például egy idősebb nő adott elő komikus elemekkel megtűzdelt monodrámát, amellyel a társadalmi életre reflektált.

Egyetemesen kijelenthetjük, hogy a négyes-hatos a budapesti tömegközeledés egyik, ha nem legnagyobb Mordorja. Nappal morcos-sietős embertömeg, éjjel pedig részeg népség lepi el, és csak néha-néha lehet kifogni igazán nyugodt pillanatokat rajta. Nem hiszem, hogy sokan szeretik, de olyat így is csak ritkán láttam, hogy valaki egy előadóművész stílusában komikus elemekkel megtűzdelt monodrámával állt volna elő. Egészen tegnapig.

A középkorú nő kerekes bevásárolótáskájával[1] és rikító rózsaszín, nemrég felkent rózsával szinte berobbant a villamosba. Monodrámájába vagy két másodperccel azután kezdett bele, hogy a sarkamnak tolta a banyatankot.

– Rám rakja a táskáját! Nem hiszem el! Egyszerűen nem értem, miért nem tudja maga elé rakni mindegyik. Ehelyett rám rakja! Rám! Én negyvenhárom évet dolgoztam, mit rakja itt rám a táskáját?! Arrébb is megyek. Igen, arrébb. Büdös van, és böködnek egy táskával.

(Mellesleg annak a háta mögött álló fickónak, akire egy szúrós pillantást lövellt, a legmodernebb hátizsákja lehetett. Tudjátok, abból a láthatatlan szériából az egyik…)

– Halló? Most vagyok a villamoson. Igen. Undorító, egyszerűen undorító. Alig várom, hogy nyár legyen, és menjünk a Balatonra, el innen. Büdös van, és rám rakták a táskájukat. Most voltam a Blahán. Ott meg mi van! Az a sok csöves. Mind lop. Ki se nyitom a táskám, mert úgyis mind lop. A rendőrök mellé kellett állnom, igen, oda, hogy ki merjem rúzsozni magam. A rózsaszínt, azt raktam fel. A rendőrök meg ott voltak, biztosan a „csövek” miatt. Ezek a „csövek” meg! Büdösek! A migránsok is jobbak voltak, azok legalább fürödtek. Ezek meg, ezek, erre se képesek, érted?! A saját országukban büdösek. Undorító. Itt is büdös van, arrébb is megyek. Folyamatosan menetelnem kell. Hallod, néha felszállok a villamos végén, és a sofőrnél kötök ki. Menetelek. Annyira büdös. Szó szerint menetelek…

Ezután leszállt, és a monológja további részét már a villamoson kívül adta elő. Annyira belemerült, hogy meg sem hallotta, hogy egy másik nő odaszólt neki, hogy csak egyszer legyen szegény, és azután szövegeljen.

Én meg csak egy dologra tudtam gondolni.

Hát igen. Erőltetett menet ez.

Biztosan erre gondolt Radnóti is.

________________________________________________________

[1] Egyes helyeken ezt banyatankként vagy toliként emlegetik.