Kultúra, buli, természet, történelem interkulturális közegben – ez Berlin!

Három nap mindenképpen kevés ahhoz, hogy igazán felfedezhessük Berlint. A hatalmas városban egyszerre érezhetjük a durva történelmi múlt lenyomatainak hatását és tapaszthatjuk meg a modern élet nyújtotta élményeket. Kultúra, buli és történelem keveredik interkulturális közegben, ahol legalább annyi keleti étterem található, mint currywurstot áruló hely, és ahol turisták lepik el a főbb látványosságokat, valahogy mégis eloszlik a tömeg.

a csapat a Brandenburgi kapu előtt

Útitársaimmal mi ebbe a jellegzetes élménybe csak belekóstolhattunk egy hosszú hétvége alkalmával, amikor – az utazási időt leszámítva – nettó három napot töltöttünk el a német fővárosban. Az út előtt sokan említették, hogy ők amúgy nem szeretik Berlint – magyarok és németek egyaránt –, ahogy azt is sokan mondták, hogy bankkártyával szinte sehol sem lehet majd fizetni. Az utóbbiról azt tapasztaltam, hogy szinte egyáltalán nem igaz (egy helyen fogadták el csak a kp-t, de cserébe volt olyan hely is, ahol meg csak a kártyát, szóval kiegyensúlyozottnak éreztem a helyzetet), az előbbiről pedig azt, hogy nekem bejött, amit a városból láttam. Tetszett, hogy megannyi lehetőség várt ránk, a különböző városrészek mindig Berlin más és más arcát mutatták, és szinte bármilyen utazótípus igényeit ki tudja elégíteni a város.

a dóm

A kultúra imádóinak

A Spree által tagolt Múzeum-sziget (Museumsinsel) olyan, mintha belépnénk egy Light Academia tematikájú Pinterest boardba. Az ott található épületek jelentős része az ókori görög építészet stílusát idézi, a folyón átívelő kis hidakon sétálva egy kellemes hangulatú filmbe képzelhetjük magunkat, miközben a berlini dóm méltóságteljes aláfestést ad az egész élménynek. Hogy a nemzetközi hangulat se maradjon ki, az ázsiai művészetekről szóló múzeumot is magába foglaló Humboldt Forum előtt a Sanchi sztúpa kapujának másolata található, amelyet megpillantva azonnal Indiába kezdett el vágyódni a szívem.

a Régi Nemzeti Galéria

a kedvenc oszlopsorom - körülbelül 30 fotó készült itt rólam

Ezt a hangulatot mi egy szecessziós kiállítással fejeltük meg. Az Alte Nationalgalerie (Régi Nemzeti Galéria) egészen október 22-ig egy igencsak tekintélyes méretű szecessziós kiállítást lát vendégül, ahol többek között Gustav Klimt, Franz von Stuck és Max Liebermann festményeivel is találkozhatunk, de kiállítottak néhány női festőtől is. A bécsi szecesszió során ugyanis nőknek is „engedélyt” és helyet adtak arra, hogy fessenek, és tanuljanak az irányzatról, így lehetőségünk volt például Montmartre hangulatos házai közé képzelni magunkat Maria Slavona festményének köszönhetően.

festmények

A történelem rajongóinak

A várost járva ha akarnánk se tudnánk elfelejteni, hogy Berlin milyen történelmi jelenségű helyszín volt a múlt évszázad közepén, mivel az akkori borzalmas tettek lenyomatai itt is, ott is feltűnnek. Hitler híres bunkerjének a helyén (pontosabban afölött) ma már lakóépületek állnak, viszont egy táblával emlékeztetnek minket arra, hogy milyen létesítmény volt itt korábban. A várost korábban kettészelő berlini fal egy részét megtartották; az East Side Gallery-n jelenleg művészek graffitijei sorakoznak, vászonná és alkotássá alakítva az egykor családokat elválasztó falat.

save our Earth

A Brandenburgi kaputól nem messze pedig egy holokauszt-emlékmű található. Bár ízléstelen módon sokan szelfi háttérnek használják, a Memorial to the Murdered Jews of Europe érzékletesen és megfelelő társadalmi érzékenységgel emlékezik meg az áldozatokról. Az emlékhely célja, hogy ne csak a sokkoló számokat és a híres áldozatokat mutassa be, hanem egyéni szinten ismertesse a tragikus sorsokat. Bár az összes (ismert) áldozat történetének elmesélése évekbe telne, így is sok anyagot gyűjtöttek össze. A kiállítás elején röviden bemutatják a történelmi eseményeket, majd az áldozatok naplóbejegyzéseit, leveleit olvashatjuk el, többek között egy Radnóti-részletet is. Ez volt az a terem, ahol a legtöbbet szipogtak az emberek, és nem véletlenül. Erről az egészről már akkor is felkavaró hallani, amikor még csak tényszerűen beszélnek a történtekről, az idézetek pedig olyan emberi közelségbe hozzák az akkori rettegést és fájdalmat, amit csak nehezen lehet bírni. A kiállítás különböző országokból származó zsidó családokat is bemutat, ismerteti a sorsukat, a túlélő és a halott családtagokét egyaránt. Végül pedig gyomorforgató élményként, részben beszámolók révén azt hallhatjuk, hogy az egyes koncentrációs táborokban miket éltek át az emberek – ez volt az a rész, amiből sokat már nem bírtunk befogadni.

A kiállítás a föld alatt van: felette 19 000 négyzetméteren sírhelyeket idéző betontömbök találhatók, összesen 2 711 darab. A betontömbök egyre magasabbak: a szélén még csak az ember bokájáig érnek, de ahogy haladunk befelé, már annyira magasak, hogy nem lehet tőlük látni semmit, és akár klausztrofóbiát is okozhatnak. Ezek a tömbök nem csak a föld felszínén láthatók, de az alatta lévő kiállítási térben is: a formájukat belevésték a plafonba, képletesen azt az érzetet keltve, hogy a halottak sírjaiban járunk: az emlékek révén lelkileg és érzelmileg, a betontömbök lenyomata által pedig fizikailag is.

Az állatok kedvelőinek

A berlini állatkert Európa legnagyobb állatkertje, ami ráadásul nem a betonrengetegben, hanem a hatalmas Tiergarten parkban található. Nyíregyháziként engem nagyon sok tekintetben a hazai létesítményre emlékeztetett kezdve azzal, hogy hatalmas (a felfedezése bőven egy napot igénylő elfoglaltság), zöld, és tele van érdekesebbnél érdekesebb állatokkal. Például itt láttam életemben először pandákat élőben, ahogy szecsuáni takint is, bár az elvileg van Pesten is (hát, én nem emlékeztem rá). A szecsuáni takin szerintem egyébként pontosan úgy néz ki, mintha most szabadult volna egy Star Wars filmből, a testfelépítése valahogyan az állatszerű vonások szélén billeg, inkább az abszurd felé dőlve. Láttunk emellett úszó vízilovat is, ami egyszerre volt izgalmas és lenyűgöző (a többiek szerint ijesztő is egyben); a világ „leghesszelőbb” fókáit, majometetést és megannyi pingvinfajtát is.

Tippek, jó tudni:

• Érdemes legalább 2 héttel a tervezett érkezés előtt időpontot foglalni oda, ahová menni szeretnétek. A Reichstagba például ingyen is be lehet menni, de mi lemaradtunk róla, mert beteltek a helyek.
• Árak: az éttermek körülbelül másfélszer-kétszer olyan drágák, mint Magyarországon; viszont a boltok még egészen jó áron mozognak, a biocuccok pedig egyenesen olcsóbbak (például a DM mandulavaja egy 1000-sel kevesebb került Berlinben!).
• Ha legalább háromszor tömegközlekedtek egy nap, akkor megéri napijegyet venni.
• Angolul nagyon jól el lehet boldogulni az egész városban akkor is, ha nem beszéltek németül.
• Nagyon sok fajta étterem és kajálda van, a város interkulturális jellege ezen a téren is tükröződik, és a brunchokat sem vetik meg a helyiek, így gasztro-turistáknak is tudom ajánlani Berlint.
• A bulikról nem sok tapasztalatom van, de nekem a Mein Haus am See-t ajánlották és a 100 Gramm Bárba ültünk be, illetve annak a környékén sok kocsma, bulihely hely van. Az éjszakai buszjárat megállóját felfedezni viszont szó szerint lehetetlen, és a helyiek sem tudtak ebben segíteni, de szerencsére sokáig jár a metró.