Helyszín: Korfu, Görögország.

 

Utazás típusa: csendes nyaralás, amolyan buszos-nagy társaságos-sok külföldivel dumálós.

 

Útitárs: anyukám, a kedvenc Ikea párnám, gyatra görögtudásom és közepesen jó angoltudásom, na meg az emberfigyelési mániám.

 

 

A furcsa pár akkor tűnik fel először, amikor elhangzik Rohan neve. Tudod, vannak azok a párok. Azok, akiknek nem érted a létjogosultságát. Nem azért, mert gennyesen édesek együtt, hanem mert annyira illenek össze, mint a kedvenc körömlakkod és a vad, földtúrós kertészkedés.

Na, a furcsa pár pont ilyen. Elhangzik Rohan neve, a Srác nevet, a Csaj értetlenkedik. Oké-oké, elhiszem, hogy A gyűrűk ura nem lehet minden társaságban és párnál annyira központi kérdés, mint az életemben, de azért az valamit elárul egy párról, ha abszolút nem működik köztük a humor-kémia. Viszont nem is ez a lényeg, hanem ami utána jön. Pár másodperccel és egy poénmagyarázattal később Csaj abszolút felháborodik. „Nekem ezt tudnom kellett volna?!” Néhány szúrós megjegyzés és egy mini-vita következik. Pedig egy viccről beszélünk. Csak egy poénról.

Pár nappal később a közös utazásnak hála már beszélni is tudok a furcsa párral. Pasi – szemüveges, kalapos, kicsit kocka – lelkesen fenntartja a kontaktust, míg Csaj – szőke, tökéletes frizurájú, az arca mosolyba max. csak akkor torzul, ha a selfiebot a kezében – közepes lelkesedéssel tűri a tortúrát. A mosoly aránya erőteljesen Pasi irányába tolódik el, később pedig elgondolkozom azon, mennyire komplexus szorulhatott egy olyan emberbe, akinek a tengeri levegő mellett is tökéletes a haja, de nem tudja feldolgozni, ha nem ért egy poént, vagy ha idegenekkel kell elcsevegnie.

A kozmopolita

Éppen két utazás között van – egy utazáson. Élt már több egzotikus helyen, emiatt az emberek egyik fele csodálja/irigyeli, a másik pedig értetlenül bámul rá és kalandvágyára. Természetesen a családja is világjáró, két utazás között alig tudják elkapni egymást a szüleivel. A sok utazgatásnak megvan az az előnye, hogy Kozmopolita nyitott és beszédes, és az a hátránya, hogy a görög félpanzió „étkeit” fele annyira tolerálja az ízlelőbimbója, mint egy átlagemberé.

A kőbunkó hotelvezető

A fent említett „étkek” hátrányosságai az ő számlájára írhatók. Mármint a bankszámlájára. Nem érdekli, hogy a látogatói célzatosan otthagyják a reggeli/vacsora felét, hogy a svédasztala maximum annyiban felel meg a nevének, hogy az Ikeában vették, ahogy arra sem veszi a fáradtságot, hogy a vacsoramenüt angolul is kiírja a görög mellett. Pedig beszél angolul, folyékonyan tud kőbunkón viselkedni a kedves vendéggel, ahogy arról is gond nélkül biztosítja, hogy a kedves vendégnek mindig igaza van, amennyiben egyetért vele.

Hogy kiegyensúlyozott képet mutassa a görögökről, leírom idei kedvencemet is. Multilingvisztik lelkesen mosolyogva vezeti széles választékú boltját, háta mögött dedikált külföldi papírpénzek (köztük néhány magyar 500-as és 2000-es). Minden vásárlóhoz van egy-két kedves szava, mégpedig a vásárló anyanyelvén. Mikor megkérdem, mégis hány nyelven beszél, kacsint, és azt mondja, sokan. Aztán becsületesen hozzáteszi, hogy azért nem felsőfokon, majd megkínál a világ legfinomabb uzójával.

A beszédes hapsi

Mindenkihez van egy-két szava, érdekes története vagy hasznos tanácsa. Néha akkor is beleszól a dolgokba, amikor nem őt kérdezik, és ez felettébb idegesítő lenne, ha nem a jó szándék vezérelné. Így az idősebbek tőle kérnek tanácsot, ha valami kütyüről van szó, a fiatalabbak pedig tőle tudják meg, jó-e az a vízi ejtőernyős cucc (igen). 

Az éppen időben lány

Mosolygós, kedves és fiatal, de nem annyira életvidám, valahogy átüt rajta a komolyság. Néhány nap udvarias fecsegés után (igen, jó a víz, a szállásról viszont inkább ne beszéljünk) megtudom tőle, hogy nemrég fejezte be az egyetemet, és az ahhoz szükséges dolgokat, hogy bíró legyen, szeptembertől kezd az új állásában, de csak pár hónapot lesz, mert ja, amúgy terhes, ő meg itt a férje. Mondanom sem kell, ő nem magyar, hiszen nálunk nem vesznek fel terhes nőket. Még ivaréretteket is alig. 

Az idős, morgós családfő dominál, annak ellenére, hogy sétabottal jár, és így abszolút a család nőtagjainak segítségére szorul. Az út elején és az út végén is talál felháborodásra okot, a felesége próbálja csitítani, hogy bár jogosak az észrevételei, ne olyan vehemensen adja a világ tudtára azokat, hiszen a fél busz hallja. A feleség nem jár sikerrel. Az öreg érdekképviselete azonban annál hatékonyabb, s meg is értem a felháborodás okát, csak a mértékét nem. Talán emiatt nem vágom azt sem, hogy a halk szavú, nagy, sötét szemű, középkorú lánya hogy bírja ezt a családi nyaralást, ahol a fizikai gyorsaság hiányait a harsány hang tölti ki.

Azt viszont biztosan tudom: ha a busztársaság egy Agatha Christie regényben lenne, tuti az öreget nyírnák ki először. Gyaníthatóan a modora miatt. 

Szeret indokolatlan időpontban köszönni (például a pasik, amikor éppen ömlik rólam az izzadság, a hajam meg szénakazal), ez kétszer olyan igaz az étterem szolgájára. Ő az, aki hangos szóval, némi gesztikulációval, na meg tapizással próbál meggyőzni: te bizony éhes vagy, enned kell, nem baj, ha mégsem vagy éhes, itt és most. A görög görög bolti eladóként is furcsa szerzet, ha udvariasan azt mondod neki, nem kell segítenie, csak nézelődsz, kifejti, hogy semmi baj, ő azért nem haragszik.

Vajon én milyen lehetek más szemében? Kedvesen mosolygó, közepesen beszédes lány, akinek azért vannak frappáns megszólalásai is, és aki feltűnően ritkábban köszön, ha éppen nincsen rajta a szemüvege[1]. Kicsit szerencsétlen, ezért az emberek általában segítenek neki, s rá jellemző módon a nyaralás felénél totál lebetegszik[2], de legalább a bőre fehérsége dacára sem ég le. A családban, ha csak anyjával nyaral, gyaníthatóan ő a férfi: ő cipeli a csomagot, és beszél a felszolgálókkal. Sajnos a kasszát viszont nem ő kezeli.