traveling is a story and I am a story-teller

Úti Sztorik

Úti Sztorik

Trento

a hely, ahol most élek

2015. szeptember 20. - Úti Sztorik

Nem tudom, hogy te is észrevetted-e (vagy, hogy így vagy-e vele), de ha már huzamosabb ideje vagyok valahol, hajlamos vagyok csak úgy elsétálni a dolgok mellett, mert annyira megszokom a közeget. Már két hete Trentóban élek, úgyhogy eljutottam arra a pontra, hogy valamennyire ismerem, viszont még nem tartok ott, hogy a fenti szomorú esemény és helyfelfogás bekövetkezzen – szóval most viszonylag tiszta képet tudok festeni neked Trentóról magáról.

Mielőtt ide jöttem volna, bevallom őszintén, azon túl, hogy néha nézegettem a térképen, és átfutottam a Wikioldalát, nem sok energiát fektettem abba, hogy megismerjem a várost, úgy voltam vele, hogy hadd legyen meglepetés. Épp csak annyit tudtam, hogy a) gazdag régióban van b) egyetemváros, emiatt arra jutottam, hogy c) biztos nagy is. Valahogy azonban nem az.

 

Például ilyen fura a közlekedés
Trento maga különböző kisebb-nagyobb részekre osztható, mintha sok-sok kis falu kapcsolódott volna össze (ha jól tudom, ez is történt). Én Velában lakok egy intergenerációs házban (ez is érdekes dolog, amikor jobban belevetem magam, írok majd róla). Vela eléggé gazdagnak tűnik, szépek a házak, biztonságos a környék, és körülöttünk ott vannak a hegyek, amik minden reggel és minden este lenyűgöznek.

Vela - minden reggel ezt látom :)
Ami viszont nem, az a tömegközlekedés. Pest eléggé elkényeztetett (innen is csókollak, éjszakai járat!), ezt tudom, de azért erre nem számítottam. Velába a cetrumból a 6-os busszal lehet eljutni. Kivéve este kilenc után és vasárnap, akkor ugyanis ilyen busz nem jár. Kétszer meg is szívtuk a lakótársammal (egyszer este, egyszer pedig hétvégén), így az amúgy 10 perces haza utat 45 perc alatt kellett lesétálnunk. Aztán az egyik ismerősünk felvilágosított, hogy ilyenkor a 2-es busz veszi át a 6-os helyét (miért? A 6-os a centrumig közlekedik, mi a fenéért nem engedik tovább? Az a tíz perc már nem mindegy? Totál nem logikus. Már így egyáltalánnem.), szóval azóta azt használom.

 

Szerencsére eddig ez volt a legnagyobb problémám

 Amúgy ugyanis a hely csodás. A belváros központi magja a Piazza Duomo, amely lélegzetelállítóan gyönyörű, és amelynek a szökőkútja önálló életet él, kicsit olyan, mint a Fúriafűz a Harry Potterből. A barátaimmal eltöltöttünk mellette ülve egy nyugodt és szép ebédet, egészen addig, míg a kút meg nem unt minket, és hirtelen le nem fröcskölt vízzel. Szó szerint adott nekünk egy zuhanyt. És nem is kicsit. 

Az őrült szökőkút
A Piazza Duomo mögött van a másik kedvenc helyem, egy kicsit eldugottabb terecske, enyhén brit hangulatú házakkal, és egy olyan fapaddal, ami szinte perverz módon kiált utánam, hogy „gyerünk, ez az, hozz egy könyvet, és olvass rajtam!”, és persze én ezt is fogom tenni, amint lesz időm.

 

brit hangulatú házak
A város másik látványossága a kastély. Annyira szerencsés időpontban érkeztem, hogy szinte azonnal megnézhettem, ugyanis valami ünnep volt, és ingyenes volt a belépés, akárcsak a múzeumokba. A kastély nagyon szép, a kilátás még szebb, eléggé beleszerettem, ahogy abba a ténybe is, hogy lehet itt látni egy MUMIFIKÁLT KISKROKODILT. Igen, jól olvastad. MUMIFIKÁLT KISKROKODILT.

 

KISKROKODIL
Emellett a helyi múzeum, a Muse is fantasztikus, új, friss és modern, interaktív megoldásokkal vegyítve. Természettudományos múzeum, amely a Föld történetének összes korszakát végigveszi, és egy olyan szintje is van, amely leginkább a Csodák Palotájára emlékeztetett. A Muse mellett van a Palazzo, azaz a palota, ami más, mint a Castello, mert míg a kastély nagy és szép, ez leginkább csak van, valami furcsa és megmagyarázhatatlan borászati-mezőgazdasági kiállítással. De hát szegényke nem tehet a hiányosságairól, ahogy azt a kedves kiállítást felügyelő néni elmondta nekem, annak idején eléggé széjjelszedték, úgy kellett megmenteni.

 

Ja, igen, az emberek nagyon kedvesek
Eddig bárhol jártam, még nem találkoztam kifejezetten gonosz vagy bunkó emberekkel, sőt. Ez az a város, ahol a bankban dolgozó ürge mindent lelkiismeretesen elmagyaráz, sokat mosolyog, és szabadkozik, amiért, nem tud jobban angolul. Ahol a csapos búcsúzás előtt előkapja a limoncellót, és ad a csapatnak egy grátiszkört. Ahol a fagyiárus, mikor nem tudsz dönteni, megkóstoltatja veled a jelöltjeid (végül persze az elsőnél maradtam).
Trento - kilátás a Castelloból
Emellett ami feltűnt még, hogy Trento eléggé interkulturális, és nyitottak is erre az emberek. Nyilván torz képet kapok a városról a helyzetemből adódóan, hiszen önkéntesként többnyire az önkénteseket vagy az önkéntesek ismerőseit ismerem meg, de az bizonyára sokat jelent, hogy az egyik olasz ismerősöm (önkéntesként) olaszra tanítja azokat a migránsokat, akik itt akarnak letelepedni. Valamint baromi sok külföldi dolgozik itt önkéntesként vagy tanul az egyetemen, így eléggé diverz a város, amit leginkább este érzékelek, mikor beülünk valahova, és beszélgetünk másokkal is.
Mivel tudom, milyen most otthon a helyzet, és tudom, ez sokaknak megfordul a fejében, leírom: nem, itt nem olyan a bevándorlók helyzete, mint Magyarország necces részein. Ahogy eddig észrevettem, Trento inkább úti cél, mintsem átjáró egyik helyről a másikra, szóval semmilyen tömeg vagy feszültség nincs.
Ráadásul a város is élhető

Leszámítva a tömegközlekedésbeli hiányosságokat (amiket annak a számlájára írok, hogy sokaknak autója van, gyakran minket is az egyik olasz ismerősöm furikáz kis sárga autójával) Trento nagyon élhető. A kedves emberek mellett az egész úgy van kalibrálva, hogy jó legyen. Például önkéntesként egy évre kaptunk tömegközlekedési kártyát, amely nemcsak Trentoban jó, hanem az egész régióban (sevizio civile) – pusztán 4 euróért! A helyieknek ez persze drágább, de engem kellemesen meglepett (még akkor is, ha a fogadószervezetem fizette). De ezzel egy időben teljesen ingyenes mindenkinek a könyvtárba való beiratkozás, ahol nemcsak könyveket és filmeket lehet kikölcsönözni, de (ezt kapd ki!) ebookokat is! Totál le voltam nyűgözve, mikor ezt meghallottam. Az egész rendszer úgy működik, hogy kapsz belépési lehetőséget, mikor beiratkozol, otthon letöltöd, ami tetszik, és van 14 napod elolvasni, utána a fájl törlődik, hogy ne lopd el vagy ilyenek. (Még szerencse, hogy hoztam az ebook olvasóm!)

Trento amúgy eléggé jó helyen van

A hegyekről már írtam (alföldi lányként szinte nevetséges módon lenyűgöznek), de arról még nem, hogy bizony tavak is vannak a környéken. Egyik nap például az egyik olasz ismerősöm nyaralójába mentünk át, Ischiába, a Lago di Caldonazzo mellé. Erről a nyaralóról kell írnom néhány szót, mert ha valaha is fogok romantikus regényt írni, akkor tutira benne lesz a pepita változata. A nyaraló egy kis ház, egyetlen szobával és egy nyitott, ámde árnyékos ebédlővel. A szoba ablaka a tóra néz, ha az ember belefekszik az ágyba, gyönyörködhet a kékes-zöld vízben. Egy szinttel lejjebb (ahova egy kicsit meredek lépcső vezet, és ahova illuminált állapotban nem mernék lemenni, ugyanis egy kisebb, ámde meredek leejtő szélén van) található a mosdó-fürdőszoba, szóval nyáron-kora ősszel ez egy tökéletes hely chillelni a barátaiddal vagy andalogni a szerelmeddel. Arról nem is beszélve, hogy egy kivi lugason keresztül lehet megközelíteni. KIVI LUGASON KERESZTÜL. Mennyire olaszos ez?


Lago di Caldonazzo
Kilátás az "ebédlőből"

40-60 perc vonatút kell ahhoz, hogy Bolzanóba érj. Itt sajnos csak egy fél napot töltöttem el (egy projekt-megbeszélésen voltam, utána pedig körbenéztem a városban), de azért halovány benyomásom így is van róla. Más hangulatú, mint Trento, meglepő módon valahogy Nyíregyházára emlékeztetett (pedig lehet, hogy nem is hasonlítanak). Ez is hegyekkel van körbevéve (nem ezért emlékeztetett természetesen Nyíregyházára), szűk utcái és kedves házai vannak (valószínűleg ezek emlékeztettek Nyíregy belvárosára). Nagyobb város, mint Trento, pörgősebb is talán, nem olyan otthonos, de több a bolt, és az emberek két nyelven beszélnek: olaszul és valamilyen izéül, amit németnek neveznek, de a német lakótársamat nem emlékeztette az anyanyelvére. Legalábbis nem teljesen. 
Bolzano
meg ez is
Kábé egy óra autóútra van a Garda tó, egészen pontosan annak a csücske, Riva del Garda. (De ha olyan király tömegközlekedési kártyád van, mint nekem, azzal is elmehetsz oda teljesen ingyen!) Sajnos a településen nem volt időm körbenézni, de a tó maga lenyűgöző. Amolyan szürreálisan gyönyörű: olyan kékes-zöld pompával csillog, mint a legtisztább tenger, és közben körülötte mindenhol hegyek merednek a magasba (persze, hogy meg akarom mászni őket).
ez meg Riva
Riva-Riva
Riva-Riva-Riva
Riva meg én
Szóval, eddig minden idilli és csodás. Mielőtt túl sokadjára írnám le a „gyönyörű”, a „lenyűgöző” vagy a „lélegzetelállító” szavakat, be is fejezem ezt a posztot!

A bejegyzés trackback címe:

https://utisztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr7513527523

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása