Immár több, mint hat hónapja koptatom Brüsszel utcáit, és azt kell mondjam, hétről hétre jobban tetszik a város. Érdekes módon nem az elején ütött be a „rózsaszín köd”, hanem fokozatosan érkezett az életembe – mostanra eljutottam arra a pontra, hogy magabiztosan merem kijelenteni, Brüsszelt jobbnak tartom, mint Pestet. Mégis miért? 

1. Parkok mindenhol

Nincs annál csodálatosabb, amikor egy nagyvárosban élve kiszakadhat az ember az agyonhajszolt, modern hétköznapokból. Abból a környezetből, ahol az emberek az okostelefonjukba merülve sétálnak az utcán, ahelyett, hogy figyelnének; minden sokkal zajosabb, mint kéne, hogy legyen; és az ember tüdejét nonstop roncsolja a kipufogógáz. Nem azt mondom, hogy nem szeretem a nagyvárosi életet, mivel a sokfajta programlehetőségnek és a színes ember-kavalkádnak megvan a maga varázsa, de néha minden pozitívumával együtt is jobb kiszakadni belőle. Erre az egyik legjobb megoldás egy parkban leheveredni, és olvasni egy jó könyvet, vagy éppen piknikezni a barátaiddal.

Brüsszel kiváló erre: tele van kisebb-nagyobb parkokkal. Húsz perc alatt szinte bárhonnan találhatsz egy csinos zöld területet, ahol madarak dalolnak, emberek chillelnek, és ki tudsz kapcsolódni – de tényleg, nézd csak meg azt a sok zöld foltot a térképen. Ráadásul a parkok változatosak: tavas vagy tó nélküli, kicsi vagy nagy, nyüzsis vagy nyugodt – válogathat az ember kedvére. 

Nem azt mondom, hogy Pest szégyenkezhet a kulturális élete miatt, mert nem… Viszont nem teljesen tudja felvenni a versenyt Brüsszellel. A város tele van múzeumokkal, könyvesboltokkal, a falakat képregényes festményekkel dobták fel, ráadásul, ami a legfontosabb, egy csomó, különböző tematikájú fesztivált rendeznek, elsősorban a nyáron. Zene, könyv, film, képregény, középkori vagy nemzeti fesztivál, helyi nemzeti ünnep, külföldi nemzeti ünnep (állítólag október 23-án magyar is várható), ok mindig van ünneplésre.

Sokkal kevesebbet rohannak itt az emberek, sokkal többen beszélgetnek a metrón, mint otthon, kevésbé sietnek (még a reggeli órákban is), és egyáltalán nyugodtabb a légkör. Kivéve az úttesten, ahol a sofőrök néha totál agresszívak egymással.

Tudom, ez nem fair Pesttel szemben… de ott sosem rajongtam a sörért.

Oké, ez valószínűleg a parkoknak köszönhető, de mintha itt elterjedtebbek lennének a kistestű vadállatok, mint Pesten, ami mindenképpen egy „közelebb a természethez” hangulatot kölcsönöz a városnak. Éjszakánként még a házunk közelében is rókákat látni néha, vagy sünit vagy valami rágcsálót, amit nem tudok megkülönböztetni a többi rágcsálótól, de ott van, és kész. Lehet, hogy ez nem mindenkinek jön be, én speciel jobban szeretem őket, mint csótányokat a panelházakban.

 

(Bár az tényleg fura, hogy csak zacskókba pakolva rakják ki őket az utcára.)