Dínók, szürrealizmus, gyönyörű, miniatűr házak, abszolút ismeretlen hangszerek, „ismerni illik” képregények, érdekesen tálalt száraz információk… Hogy mi a közös ezekben? Az, hogy mind Brüsszelben találhatóak! Mindenképpen érdemes felmérni a helyi kiállításokat, bárki találhat számára érdekeset. Íme egy lista arról, én mit ajánlok!
Természettudományi múzeum
Bár inkább humán beállítottságú vagyok, a nagy kedvencem a természettudományi múzeum. A fantasztikus épületben akár hat-hét órát is eltölthet az ember anélkül, hogy észrevenné, hogy elrepült az idő. A kiállításnak két nagy erőssége van: a dinoszauruszok és az ősemberek.
Elképesztő dolog a hatalmas, több millió éves csontvázak között, mellett, felett, alatt járkálni. Az egyik kedvenc termem az volt, amelyik elmesélte, az 1800-as évek Belgiumában hogyan akadtak egy adag iguanodon-csontvázra – imádtam „a történetben lenni” és együtt izgulni a bányászokkal, arról nem is beszélve, hogy a csontvázak egy része még most is abban a testhelyzetben látható, mint amelyikben kiásták őket.
A másik kedvencem az ősemberek terme, ahol a homo sapienshez vezető evolúciós utat lehet végigjárni annak kitéréseivel és zsákutcáival. A terem külön érdekessége, hogy az elődök maradványai mellett a feltételezett külsejüket is látni lehet, méghozzá interaktív képernyők és 3D nyomtatóval létrehozott életnagyságú szobrok révén!
Az ember tényleg órákat eltölthet ebben a kitűnő múzeumban, amely nemcsak informatív, de interaktív, sőt néhol humoros is egyben. Kicsiknek és felnőtteknek egyaránt csak ajánlani tudom!
(Tipp: a múzeum minden hónap első szerdáján 13 órától ingyenesen látogatható!)
Brüsszel egyik leghíresebb kiállítása a szürrealista festő, René Magritte műveit mutatja be, művészetének alakulását felvázolva. (Ha nem tudnád, ki volt az a Magritte, akkor elmondom: az az ipse, aki lefestett egy pipát, majd azt mondta rá, hogy „ez nem egy pipa”. Erről nekem mindig az jut eszembe, hogy „a lírai én nem a költő”, amiről pedig, hogy „gondolta a fene”.) A képek elgondolkodtatóak, néha szépek, néha pedig zavaróak.
(Tipp: ez a múzeum is ingyenes a hónapok első szerdáján 13 óra után; ha pedig még nem vagy 26 éves, mikor Brüsszelben jársz, érdemes beruháznod a 3 eurós csomagra, amely Magritte mellett az „Oldmasters” és a „Fin-de-Siècle” kiállítást is magában foglalja.)
Brüsszel a híres képregényfalai mellett egy, a műfajról szóló múzeummal is büszkélkedhet. Amennyiben érdekel, hogy jött létre a képregény, tudni szeretnéd, milyen típusai vannak, szeretnél némi ihletet kapni, hogy kitől és/vagy mit olvass, és tudsz angolul, franciául vagy hollandul, nyugodtan keresd fel a Comic Strip Centert. A kiállítás nem volt olyan interaktív, mint hittem, hogy lesz, de információval bőven ellátott, és még néhány híres karakterrel, például Lucky Luke-kal, is pózolhattam, aki azóta a nagy kedvencem, hogy Terence Hill játszotta az egyik filmben.
Brüsszel egyik legérdekesebb épületében, az Old Englandban található a hangszermúzeum. A több száz hangszert bemutató kiállítás gyűjtői alapos munkát végeztek: a világ minden részéről szereztek eszközöket, egy ingyenes audio guide-ra pedig feltöltötték a hozzájuk tartozó muzsikákat[1]. Szerintem kicsit túlzásba is vitték a gyűjtögetést: számtalan hangszerből többet is kiállítottak, kissé repetitívvé téve az amúgy érdekes kiállítást. Párszor pedig jó lett volna, ha videókon mutatják be, hogyan működnek az összetettebb és kevésbé ismert hangszerek, néhánynál ugyanis lehetetlen volt elképzelni, hogyan kell őket megszólaltatni.
(Tipp: a hónap első szerdájának délutánjára a MIM-et is beiktathatod, ami elég jó, tekintve, hogy amúgy a kiállítás 10 euróba fáj.)
Egy interaktív kiállítás a mai Brüsszelről, amely azoknak lehet a legizgalmasabb, akik már egy ideje Brüsszelben élnek, vagy szeretnek idejárni. Számtalan érdekességet összegyűjtöttek a fővárosról, az olyan fun factekkel kezdve, mint hogy 8000 hektárnyi zöldterület van Brüsszelen belül, a különböző városrészekről szóló hangulatvideókon át, néhány itt élő ember élettörténetéig. Nekem a hangulatvideók tetszettek a legjobban: ráébresztettek, bár már lassan nyolc hónapja élek itt, és több engem meglátogató „turistacsoportot”[2]körbevezettem, Brüsszel tele van még ismeretlen apró csodákkal.
(Tipp: ez a múzeum ellenben a hónap első vasárnapján egész nap ingyenes.)
Íme, egy másik informatív és interaktív múzeum, amely Brüsszel történetét mutatja be. Bár a történelem sokakat nem hoz lázba, pláne, ha nem is a magyarok története, érdemes ellátogatni ebbe a múzeumba. A BELvue érdekesen tálalja az információkat, abszolút nem száraz, még a szám- és arányalapú adatokat kézzelfoghatóvá teszi (például a belga sörfogyasztás alakulását tök jól figyelemmel lehet követni;)).
(Tipp: ez a múzeum is első vasárnaponként ingyenes.)
Oké, ezzel kicsit csalok, mert legalább annyira nevezhető vidámparknak, mint múzeumnak. A Mini-Europe-nak ugyanis tagadhatatlanul az a nagy vonzereje, hogy Európa nagy és híres épületeit tekintheti meg az ember egy helyen – és úgy pózolhat velük, ahogy csak akar. A park azonban információ-gazdag is: a kapunál kapott kis könyv révén sok mindent megtudhatunk az itt szereplő országokról, megcsodálhatjuk azok szép épületeit, később interaktív játékok révén tesztelhetjük tudásunk, és még a hivatalos nemzeti himnuszokat is meghallgathatjunk.
Ha azért jöttél Brüsszelbe, hogy minél többet tudj meg az Európai Unióról, a mindig ingyenes Parlamentáriumban a helyed! Itt ugyanis mindent megtudhatsz az EU-ról, annak előtörténetétől kezdve napjainkig. A képekkel, videókkal, idézetekkel, magyarázó ábrákkal, játékokkal tarkított múzeum annyira informatív, hogy egyszerre nem is lehet minden egyes részét befogadni, hacsak nem doppingolsz előtte.
