Mindössze 40 percre Pesttől egy igazán gyönyörű kis varázsvilág található, ahol az aranyozott bútorok bársonyfalakkal érintkeznek, egy kedves kisegér szórakoztatja a gyerekeket és a pálmaháznak álcázott kertészetben mutáns növények közül válogathat az ember. Gödöllőbe érdemes ellátogatni.

Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, de én – szégyenszemre – sokkal több várost fedeztem fel néhány külföldi országban, mint Magyarországon, ahol nettó 25 évet eltöltöttem már. Ha valami napi szinten elérhető, akkor hiányzik az a motiválóan szoros időkeret, ami rávesz arra, hogy egy-két dolognak utána olvassak, majd felkerekedjek, és világot lássak a saját környezetemben.

Hát, valahogy így esett, hogy bár évekig nagy rajongója voltam Sisi történetének (amiről biztosan az Elizabeth musical szexi hangú Halálja tehet), kábé egy évvel ezelőttig azt sem tudtam, hogy az egyik kastélya egy köpésnyire található Budapesttől. Ekkor történt ugyanis, hogy egy turista megállított a főváros utcáin, és megkérdezte tőlem, hogy merre van Sisi kastélya, én pedig meredtem rá, hogy hát az bizony Bécsben, röpke három óra vonattal. Aztán kiderült, hogy „valami Gödöllő nevű városrészt” keres, mire én mondtam neki, hogy igen, az város, de nem ennek a része, és tessék, ott a HÉV. Aztán pár hónapra rá úgy döntöttem, hogy a gödöllői kastély nem-ismerete már olyan hiányosság, amivel nem bírok többet együtt élni, és másodmagammal felkerestem a helyet.

A kis huncut

Gödöllő igazán cuki, csak kicsit becsapós abban az értelemben, hogyha az ember nem néz a háta mögé, nem veszi észre a kastélyt. Pont ez történt velünk is, amikor a HÉV-ről leszállva az előttünk lévő belváros felé vettük az irányt, ahol aztán eltévedésünk közepette megcsodálhattuk a csinos kis főteret és az ott lévő, kicsit már kifakult és kopott (de azért a miénk!) Világbéke Gongot[1], na meg az Aludj csak, kis Balázs! enyhén groteszk szobrát, amit kicsavart testtartása, steam punk-szerű szerkója és szarvakként meredező bolondsapkája miatt azóta sem tudok értelmezni.

Kép: Somi

2 az 1-ben fegyver, Egérváry Elemér és a vékony derekú királyné

Grassalkovich I. Antal az 1700-as évek közepén építtette meg kastélyát, ahol aztán olyan történelmi személyek fordultak meg hosszabb-rövidebb ideig, néha vendégként, néha tulajként, mint Mária Terézia, Sisi és Ferenc Jóska, valamint Horthy. A kastély mostani arculatát a Sisi-érát idézővé igyekeztek tenni; ezt mutatta az is, hogy a múzeumba belépve egy szép, abroncsos ruhában lévő modell fogadott minket, aki a díszes csillár alatt pózolva eljátszotta, hogy éppen kimereng az ablakon.

A termek tényleg lélegzetelállítóak. A falak egy részét bársonnyal vonták be, de vannak olyan szobák is, ahol a vintage-hangulatú festés dominál és csíkokat kombináltak virágos mintákkal. Szinte mindenhol díszes csillárok lógnak, és bár néhány karosszék huzata már megkopott, igazán királyi hangulat uralkodik. A méretek is elképesztően, az egyik terem például több mint 160 négyzetméteres – bőven nagyobb, mint a lakás, ahol élek! Máshol pedig igazi fegyverarzenál látható, amely nem csak snassz pisztolyokat vonultat fel: vannak olyan „kettő vagy akár három az egyben” fegyverek, amikkel egyszerre lehet lőni, szúrni és ütni (ráadásul gyaníthatóan célt is ért vele a használója). Emellett a gyerekekre is gondoltak a múzeum kialakítói: őket Egérváry Elemér vezeti végig a díszes termeken, az egyik helyiségben pedig külön játszóterületet alakítottak ki nekik babaházzal, a számítógépen különféle izgalmas játékokkal, például puzzle-lel és memóriakártyával, a haladók pedig kirakhatják a királyi családfát vagy összepárosíthatják a fafajtát a levelével[2].

A múzeum egyetlen hátránya, hogy a sok információt nem oszlatták el rendesen: sokkal több érdekesség jut a második felére, mint az elsőre, ami azért kellemetlen, mert akkor az ember már nem tud annyira koncentrálni. Sisiről is ekkor olvashatunk többet, a XX. századi szovjet megszállás, majd a szociális otthon részleteit is itt tudhatjuk meg, és még a rekonstrukciós folyamatokba is betekintést nyerhetünk.

A mutáns növények

A kastély parkja is megér egy sétát. Ott található például a Pálmaház Kertészet, amiről a neve miatt sokáig azt hittem, igazi pálmaház lesz (a kertészet szót ugyanis kifelejtették az angol ismertetőből), de helyette egy csodaboltot találtam. Itt az idénynek megfelelően húsvéti kiegészítőket, szép virágokat és minőségi biotermékeket[3] lehet kapni. Az egész helyet nagyon ízlésesen alakították ki, a biotermékes terem például igazán csinos üvegplafonjával, téglafalával és csillárjaival. A kertészet legizgisebb része viszont az a polc, ahol a mutánsnövényeket tartják; lehet, hogy tőlem szakavatottabb növényismerő már látott ilyet, engem azonban lenyűgözött az epermenta (tényleg eper és menta illata volt!), a mandarinmenta (kinek jutott eszébe ezt a kettőt kombinálni?) és a fényképes ígéret szerint akár tökméretűvé (!) is nőni képes óriásparadicsom.

Gödöllő igazán bájos. Olyan hely, ahol szerelmespárok, családosok, a természet és/vagy a történelem kedvelői, valamint azok, akik érdeklődnek az antik bútorok és/vagy fegyverek iránt egy igazán kellemes napot tudnak eltölteni.

****

[1] Amit én sikeresen Világvége Gombnak olvastam, na, ez mit árul el rólam?

[2] Haha, sok sikert hozzá! Állítom, hogy rossz a program, mert én az összes kombinációt kipróbáltam, és Elemér szerint egyik sem volt jó!

[3] Két szó: áfonyás kávé.