Három angyal, egy nagy park, halak és hüllők és finom ételek. Maribort nem a megszokott hévvel fedeztem fel, viszont lehetőséget nyújtott egy kis lelassulásra.

Budapestről Flixbus-szal körülbelül négy óra alatt elérhetünk Mariborba, amely tapasztataim alapján tökéletes célpontja egy nyugis hosszú hétvégének. Mi hárman lányok vetettük bele magunkat a vadnak nehezen nevezhető maribori életbe, és ettünk-ittunk igazán jókat, gyönyörködtünk a „három angyalban” és az őket körülvevő virágos rétben, néztünk fura halakat és hesszeltünk a városi parkban.

Ahol minden bezár (nemcsak vasárnap, hétfőn is)

Mariborról hivatalosan azt érdemes tudni, hogy bár lakossága nem éri el a százezer főt, ez Szlovénia második legnagyobb városa. Emellett itt található a legrégebbinek tartott szőlőtőke, a kb. 400 éves Öreg szőlő, amely még a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült. Óvárosa könnyen bejárható, de nagyon hangulatos macskaköves utcáival, régi, csinos házaival, valamint a Dráva-parttal és az Öreghíddal.

Öreg szőlő, a legrégebbi szőlőtőke

Nem hivatalosan pedig azt is érdemes tudni, hogy Mariborban vasárnap és hétfőn sok minden bezár, ami elég kellemetlen tud lenni, ha az ember szombaton érkezik a városba, és kedden távozik onnan. Az oké, hogy vasárnap a boltok nincsenek nyitva. Az is megszokott, hogy hétfőn pedig a múzeumok. De az teljesen lesokkolt mindenkit, amikor kiderült, hogy a helytörténeti múzeum vasárnap (és persze hétfőn) is zárva van, a szombat este kinézett halas étterem pedig legközelebb kedd délben nyit! Úgy általánosságban vasárnap és hétfőn elég sok étterem tartott zárva.

A Dráva és az Öreghíd

Szerencsére a múzeumot, ami egy kastélyban található (Prokrajinski Muzej Maribor – felnőttjegy 8 euró) kedden így is meg tudtuk nézni. A kiállítás sorra veszi, hogyan alakult a helyi lakosok sorsa, a történelmi áttekintést még Maribor alapulása előtt kezdve egészen a jelenkorig. Nem mondom, hogy ez volt életem múzeumja, de azért eltöltöttünk itt pár órát. A kiállítás első fele egészen érdekes és informatív volt, a második kicsit összecsapott és rendszertelen. Míg az ókori lakosok életmódjáról elég sok mindent megtudtunk, volt olyan későbbi időszak, amit már csak makettbabákkal jellemeztek. Mármint azzal, hogy ekkoriban árultak ilyen bábukat, méghozzá sokat. A jelenkor pedig csak a divat kontextusában jelent meg.

A nyugalom városa

Az olyan válságokat leszámítva, minthogy a kinézett hely éppen zárva van, Maribor lehetőséget adott egyfajta lelassulásra. Budapest után kifejezetten éles váltás volt: alig voltak az utcán, mindenki nyugodtnak tűnt, és a parkok meg a természet is könnyen elérhető a belvárosi részből. (Az igazsághoz tartozik, hogy az óvárost max. 40 perc sétányira hagytuk el. Szemezgettünk a híd túloldalával, de túl lusták voltunk átmenni.)

Az egyik kedvenc helyem a Trije Angeli és az őket körülvevő rét volt. A „három angyalnak” nevezett installáció igazából három óriási emberfej szobrot takar, amik különböző színekben játszanak és arcvonásokkal bírnak. A szobrokat 2004-ben állították, és bár nincsenek 20 évesek, mégis jellegzetes részei a városnak. Arról nem is beszélve, hogy a körülöttük lévő rét július elején tele volt gyönyörű vadvirágokkal – a lelkem dalolt, amikor meglátta őket. (Én meg néha visongattam.)

Az egyik angyallal

A másik kifejezetten nyugodt zöld terület a városi park. A hatalmas zöld területen található többek között egy tó hatalmas aranyhalakkal, egy filagória, amely mintha a Szívek szállodájából lépett volna ki és az akvárium-terrárium is (belépő: emlékeim szerint 5 euró). Itt több mint 120 halfajtát lehet megnézni, egészen a basic aranyhaltól axolotlokon át olyan halfajtákig, amiknek egy hatalmas buborékszerű kinövés díszíti a fejét. Emellett vannak hüllők és pókok is, szóval minden megtalálható itt, ami egy jó kis rémálomhoz kellhet. A park körül pedig nagyon gyönyörű, villa-szerű házak vannak, tökéletes terep egy kis fiktív házvásárlásra és álmodozásra.

Enni, enni és enni

Nem gondoltam, hogy valaha is leírom ezt utazással kapcsolatban, de a második kedvenc maribori helyem pedig egy étterem volt. Ráadásul még csak nem is egy echte szlovén étterem, hanem egy olaszos hely. A városközpontban lévő La Cantina mindhármunk nagy kedvencévé vált, kétszer is ettünk itt. Tényleg mindent készítenek itt vegán pizzától kezdve szarvasgombás tésztán át (ÉLETEM TÉSZTÁJA) zöld sörig. Az adagok pedig hatalmasok: még a salátákat is olyan méretes tálakban hozták, amikben egy emberi fej is elfért volna körettel – és félreértés ne essék, ezek a tálak tele voltak étellel. Itt mindenki talál magának való kaját, és ár-érték-mennyiség tekintetében nem is rossz áron. Fagyit pedig a Lastovkában kell venni, ahol nemcsak hogy négy gömböt adnak kettő áráért, de vegán és gluténmentes opciók is vannak, ráadásul minden nagyon finom (a közönségkedvenc a mangós lett). Emellett kipróbáltunk még egy keleti kajáldát, ami nem volt rossz, és a London Street Foodot, ami viszont nem volt jó.

Életem tésztája - fél adag, mivel egy salátát és egy tésztát feleztünk az útitársammal

Mondtam, hogy zöld

Ahogy ez a bejegyzés mutatja, ez a hétvége nem annyira a felfedezésről szólt, mint inkább a pihenésről (meg az evésről). Éppen ezért zárásként még egy dolgot tudok ajánlani, a szállásunkat. A Bella Donna a főtértől nem messze található, nagyon jól felszerelt, kedves a tulaj – az egyetlen hátránya, hogy nincs rendes kávéfőző. De ha ti is felkeresnétek Maribort, érdemes lecsekkolni, szabad-e még a szállás.

Ilyen kisimultak voltunk már az első napon!:)