Azt hiszem, életem egyik legérdekesebb karácsonyi-szilveszteri időszakát tudhatom magam mögött. Különböző okokból Brüsszelben kötöttem ki, egy olyan házban, ahol önkéntesek és mentális problémával rendelkező emberek laknak együtt – most ez utóbbiakról szeretnék írni, mivel 11 nap alatt kialakult bennem valamilyen talán erősen egyoldalú, karácsonyi hangulattal átsütött, de azért valós kép.

 

Mivel nem érzem helyesnek, hogy egy az egyben kiadjam őket (más ez, mint amikor az elképesztő turistákról ír az ember – a turisták elvileg teljesen tudatában vannak a cselekedeteiknek), alakítani fogok egy kicsit a róluk leírt képen. Vagy nem. Ezt sosem fogod tudni, és nem is ez a lényeg. 

 

Sosem hittem, hogy valaha is Eminem fog a blogomra kerülni, de...

Anna Frank háza és A szex múzeuma, templomra néző prostituáltak, mese- és óvszerbolt, valamint a történelem és a fű illatának egyvelege adja Amszterdam jellegzetességét. Bár csak egy napot töltöttem a holland fővárosban, az ellentmondásosságával eléggé megfogott.

Az egyik nem titkolt célom az EVS-sel, hogy annyit utazzak Olaszországban, amennyire fizikailag és anyagilag csak képes vagyok. Ahogy arról nagy lelkesen hírt adtam, Milánóban több napot is sikerült eltöltenem, de az elmúlt 3,5 hónapban nemcsak ezt a várost jártam be, hanem másik nyolcra is jutott egy-egy napom. Nem elég arra, hogy felületesen kiismerjek egy várost, de arra igen, hogy valamiféle képet tudjak alkotni a hangulatáról. (És az alapján ajánlani tudjam neked. Vagy nem).

Tudod, milyen az az érzés. Az, amikor nyugisan élveznéd a jól megérdemelt nyaralást, de a fenéért nem hagyják. Az, amikor sétálsz, és gyönyörködsz a kilátásban, de egy agresszív humanoid kirángat nyugis világodból. Őket biztosan te is ismered. Vagy ha nem, hát fogod.

Milano az a fajta város, ahol a sok autó és nem kifejezetten szép utca között aranyat találsz. (Néha szó szerint, ha már ott csoportosulnak a világmárkák.) Íme, az „ezt mindenképp látnod kell!” lista.

Egy ideje már biztosan gondolkozol azon, mégis mi a túrót keresek és csinálok én Olaszországban, mikor éppen nem szép tájakról posztolok képet az Instára vagy az olaszokról osztom az észt, szóval most megírom.

Amióta Olaszországban vagyok, cirka hatezer-nyolcvanötször kellett elmondanom, hogy Magyarországról jöttem. Bár nem minden külföldi reagál erre a tényre látványosan, sőt vannak, akik egészen letojják, van néhány nagyon jellemző reakció és embertípus is. Például ott van a…

Nem tudom, hogy te is észrevetted-e (vagy, hogy így vagy-e vele), de ha már huzamosabb ideje vagyok valahol, hajlamos vagyok csak úgy elsétálni a dolgok mellett, mert annyira megszokom a közeget. Már két hete Trentóban élek, úgyhogy eljutottam arra a pontra, hogy valamennyire ismerem, viszont még nem tartok ott, hogy a fenti szomorú esemény és helyfelfogás bekövetkezzen – szóval most viszonylag tiszta képet tudok festeni neked Trentóról magáról.

Annak ellenére, hogy még csak öt napja vagyok Trentoban, máris felfedeztem néhány bizarr dolgot, amiben az olaszok mások, mint mi. Néhány dologról cikkeznek más honlapokon is, de van, amiről eddig nem szólt a fáma…

Nem mintha így picivel kevesebb, mint egy hét után épp a magyar nyelv hiányozna az életemből például a családom vagy a barátaim helyett, de tény, ami tény. Körülöttem az emberek nem beszélnek magyarul.

Na, nem arra akarok utalni, hogy romlik a magyar nyelvhasználat minősége meg egyéb blabla, hanem arról, hogy egy másik országban dekkolok, és még fogok is cirka ötvenegy hétig. Hónapokkal ezelőtt erős vágyat éreztem arra, hogy kipróbáljam magam külföldön is, éljek egy kicsit egy idegen országban és kultúrában, mielőtt Magyarországon elkötelezem magam egy munka és/vagy egy pasi mellett. Szóval elhatároztam, hogy miután befejezem az egyetemi képzést (megtörtént!), bevállalok egy egyéves önkénteskedési programot, és voilá, most már Olaszországban, egészen pontosan Trentóban vagyok.

 

#bizonyíték

Egy EVS nevű programmal jutottam ki, erről majd akkor írok kicsit részletesebben, ha tudni fogom, hogyan működik élesben. (Mondjuk, hogy hogyan fogok kijönni a helyi „fizetésemből” vagy, hogy milyen munkát kell majd ténylegesen ellátnom...)

Egyelőre csak beköszönni szeretnék: Ciao, kedves, innentől nemcsak könyvekről és filmekről osztom majd az észt, de lehetőségem lesz arra is, hogy bevezesselek az olasz kultúrába! ;)