Pont ennyi benyomásom volt Genováról és a Cinque terréről azalatt a két és fél nap alatt, amelyet a környéken töltöttem. Na meg a tömeg!
Pont ennyi benyomásom volt Genováról és a Cinque terréről azalatt a két és fél nap alatt, amelyet a környéken töltöttem. Na meg a tömeg!
Torino: múzeumok, parkok, történelem, Póba fulladó emberek, sötét alakok és finom koktélok egyvelege. Kicsit el is adta magát Budapestnek…
Koszovó: háború, háború és háború. Ez az első és sokszor egyben az utolsó dolog, ami az emberek eszébe jut erről az országról. Én cirka egy hetet tölthettem el Koszovó azon részén, ahol talán a legjobban látszódnak a háború nyomai, és most megosztom veletek ezt az élményt.
Mivel mindenki úgy emlegeti Nápolyt, mint az „igazi Olaszország” – de legalábbis sokat merítenek belőle a filmek. Így kilenc hónap németes olaszlét után kíváncsi voltam, milyen hatással lesz rám az ország egyik legélénkebb városa. Első ellenszenvünket viharos szerelem követte. Íme, a kaja, a nápolyi pasik és az ősi kultúra története.
Nagyon ritkán van olyan, hogy egy város egy nap után mély benyomást tud rám tenni. Ilyen volt a változatos és izgalmas Amszterdam, a túlzsúfolt és túlértékelt Velence, és most az alig ismert, de ezer csodát rejtő Merano is csatlakozott a sorhoz. Fantáziadús folyópartjára és a szépséget a szórakoztatással ötvöző kertjére egy nap alig elég.
Gyönyörű kertek, fantáziadús közlekedéstáblák, érdekes múzeumok[1] és az egyik legjobb olasz fagylaltozó… Firenze TOP 5 következik!
A város és én |
Önkéntesség: segítség, önzetlenség, szociális érzékenység, meg miegymás. Egy frászt. Az eddig tapasztalataim alapján nem ezek a tényezők motiválják az embert, amikor fogja magát meg a két bőröndjét, és kiköltözik egy vadidegen országba fél/egy évre. Lássuk, mi a hét legfőbb ok!
Így az EVS programom közepe felé bukdácsolva előjött a „nekem hiányzik Magyarország!” című vergődésem, és hát mivel ilyen kis gondos és rendszerezett lányka vagyok, írtam is róla egy listát.
Azt hiszem, életem egyik legérdekesebb karácsonyi-szilveszteri időszakát tudhatom magam mögött. Különböző okokból Brüsszelben kötöttem ki, egy olyan házban, ahol önkéntesek és mentális problémával rendelkező emberek laknak együtt – most ez utóbbiakról szeretnék írni, mivel 11 nap alatt kialakult bennem valamilyen talán erősen egyoldalú, karácsonyi hangulattal átsütött, de azért valós kép.
Sosem hittem, hogy valaha is Eminem fog a blogomra kerülni, de... |