Bár egy barátomat látogattam meg Franciaországban, hétköznap neki dolgoznia kellett, így egyedül csatangoltam a fővárosban. Igen, ez még nem számít teljes értékű egyedüli útnak, hiszen mindig volt kihez „hazamennem” este, ráadásul, ha komolyabb bajom lett volna, ő biztosan segít. Ennek ellenére…

Pontosan értem, miért szeretik egyesek Párizst. És pontosan értem, miért utálják megint mások. Ez a város tele van egymással összefonódó ellentmondásokkal: évszázados történelemmel, a turisztikai kizsákmányolás modernkori megfelelőivel, a hömpölygő embertömeghez pedig néhol „tipikus francia dalok”…

Dínók, szürrealizmus, gyönyörű, miniatűr házak, abszolút ismeretlen hangszerek, „ismerni illik” képregények, érdekesen tálalt száraz információk… Hogy mi a közös ezekben? Az, hogy mind Brüsszelben találhatóak! Mindenképpen érdemes felmérni a helyi kiállításokat, bárki találhat számára érdekeset. Íme…

Brüsszelben szebbnél szebb épületeket találhat az ember, ráadásul a városnak megvan a maga jellegzetes kultúrája, amely a képregények, az EU, a tudományok, valamint a pisilés köré épül.  

A bulizós, az elmerengős, a romantikus, a klasszikus, az egzotikus, az ambivalens és a falánk… Nem, nem embertípusokról van szó, hanem Brüsszel legjobb parkjairól!

Zöldövezet mindenhol, jó sörök, ingyen koncert legalább kéthetente… Bár az egyetemi évek alatt kifejezetten imádtam Budapestet, az utóbbi fél évben sokszor elgondolkoztam azon, mennyi minden hiányzik onnan, amit itt, Brüsszelben megtaláltam. Egy-két dolgot átvehetnénk.

Újabb kalandba vágtam bele egy félig új városban, az Európai Unió székhelyében. Mivel még egy hónapja sem rontom itt a levegőt, csak az első impresszióimra támaszkodva tudom összeállítani ezt az elsőre talán kicsit sztereotípiákkal teli listát – hogy aztán később írhassak egy részletesebbet és…

Néhány hete írtam egy posztot arról, milyen volt az a bizonyos egy év Olaszban. Most eljött az ideje, hogy megírjam a másodikat is mindenféle finomságról, úgymint: munka (oké, ezt általában nem tartják finomságnak, de itt azért jó volt), a nagyon speciális EVS-élet, az otthon hiánya és az a sztori,…

Két hét vánszorgott, repült és csinált mindenféle előre mutató időbeli mozgást, mióta elhagytam Olaszországot. Ezalatt a két hét alatt még mindig nem fogtam fel igazán, hogy elhagytam a borok, a pasta[1] és a világ legjobb fagyijának vidékét, de egy Skype beszélgetés az ottani barátaimmal…

Pont ennyi benyomásom volt Genováról és a Cinque terréről azalatt a két és fél nap alatt, amelyet a környéken töltöttem. Na meg a tömeg!